A tánc világnapja

Tánc világnapja



„Furcsán viselkedik néha az ember. Zenét hall, s erre elkezd mozogni, hajladozni, lépkedni. Nem végez semmiféle hasznos mozgást, nem megy sehová. Mindez nem jelenthet fáradságot, kínos kötelességet számára, hiszen önként teszi, sőt még mosolyog is hozzá. Boldognak látszik, ami oly ritka az ember életében” (Antal Imre)

Táncolni mindenki szeret. Aki nem, az még nem próbálta, vagy saját magát két ballábasnak tartja és ezért túl gátlásos hozzá. Aztán egyszer csak elhatározza magát az ember, és ha másoknak nem is tetszik ahogyan táncolsz, a lényeg az, hogy jól érezd magad közben.

„A tánc felüdít, szórakoztat, bizonyos szempontból pihentet mind szellemileg, mind testileg. S ez a remek dolog ráadásul nem függ sem társadalmi, sem vagyoni helyzettől, még életkortól sem nagyon.

Már az ősidőkben is, ha az emberek összejöttek ünnepelni, akkor szólt a zene és táncoltak. Funkcióját tekintve nemcsak szórakozás volt, hanem általában valamilyen szertartás, melynek kultikus vagy vallási jelentősége volt. A zene apáról fiúra szállt egy-egy népcsoportban. Így tehát minden népnek megvan a maga zenéje, és tánca. Később azonban nemcsak egy adott népcsoport ismerte a táncokat, hanem elterjedtek az egész világban. A videó megosztók segítségével a legújabb irányzatok úgy terjednek, mint a tűz.

De miért ünnepeljük manapság a tánc világnapját?

A Nemzetközi táncnap vagy A Tánc Világnapja április 29-én van. Ezen a napon az UNESCO egyik tagszervezetének, a Nemzetközi Táncbizottságnak a felügyelete alatt minden évben a világ minden műfajú táncát megünneplik.

Az ünnepet 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre. Időpontjául Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapját határozták meg.

A Nemzetközi táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése az általános felfogásban, és hogy arra ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig.

2006-os beszédében a CID elnöke társaságok létrehozatalára buzdított, hogy jobban érzékelhető legyen ez a műfaj is a törvényhozók, a pénzügyi élet vezetői és a közvélemény előtt. Ahogy ő fogalmazott: „Világ táncosai, egyesüljetek!”

Tánctanár kollégáimmal bízunk benne, hogy a táncok műfajai egyre szélesebb körben elterjedhetnek, azzal hogy figyelnek ránk, támogatnak abban, hogy mindenkinek lehetősége nyíljon arra, hogy valamilyen szinten megtanuljon a neki legmegfelelőbb műfajban táncolni, kulturális rendezvényeken szerepelni, és ez a remek dolog elsajátítása ne függjön se társadalmi , vagyoni helyzettől, se életkortól, se testi és szellemi fogyatékosságtól.

Azoknak az embereknek akik a táncrendezvényektől kedvet kapnak a tánchoz, és nemcsak saját kedvtelésükből táncolnának: Fred Astaire szavaival üzenek:

„ A tánc verítékes munka? Eleinte csak kísérletezel és próbálkozol. Kutatod a tökéletest. Sok nap végeztével csak a fáradtság vesz majd körül. Időbe telik, amíg sikerül úgy táncolnod, ahogy szeretnél és sikerül valami maradandót alkotnod”

Mindenki másnak aki csak saját maguk szórakoztatására táncolnak Andrews Mattews szavait idézném:

„ Van úgy, hogy megfeszülve erőlködsz…
Úgy kell énekelned, hogy ne érdekelje, kapsz-e érte pénzt,
Úgy kell szeretned, mintha sose bántanának,
Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.”